Hogy miért? – Mert nincs kivel!
A KOBOT alatt megszokott módon a KOllaboratív roBOTot értjük, azaz azt a robotot, amelyik a munkát végző emberrel egy térben, közös erőfeszítéssel dolgozhat, mert arra tervezték, hogy nem okozhat sérülést eközben.
A mi véleményünk, hogy ellenállás-hegesztőgépek kiszolgálására a kobot egyszerűen, könnyen gyorsan alkalmazható segítség, olyannyira jó, hogy mellé
NINCS szükség még egy együttműködő gépkiszolgálóra.
A kobotot ugyan „táplálni” szükséges lehet, azonban ez semmiképpen nem tekinthető szoros értelemben vett együttműködésnek. A munkához szükséges alkatrészek biztosítása egy olyan logisztikai feladat, amit lényegében nem befolyásol, hogy a gépet ember, kobot, vagy elég nehezen, de elképzelhető módon, ketten együttműködve szolgálnak ki.
Jó, ez kicsit csúsztatás, mert az ember részére bármilyen módon biztosíthatjuk az alkatrészeket, a kobot részére ez szintén megoldható, azonban a rendezetlen alkatrészek kezelése megduplázhatja a beruházást. Az észszerűség azt kívánja, hogy az eleve könnyen adagolható alkatrészek esetén alkalmazzunk kobotot, vagy megfelelő fortéllyal bízzuk az előző munkaállomásra – pl. présgép – hogy az alkatrészeket rendezetten, „tárazva” adja ki. Ha humán erőforrás az előző munkaállomás, akkor ez nem jelenthet számottevő plusz időigényt, viszont egyedi tárolóeszközöket igényelhet.
Amennyiben a tárolás járulékos fejlesztést igényelne, ez bőségesen megtérülhet a kobot fáradhatatlan, szünetmentes, kihagyások nélküli munkája által.
Néhány munkaadó szenvedhet a munkaerőhiánytól, azonban ez a különös képzettséget nem igénylő, betanított gépkiszolgálók esetére egyelőre nem jellemző. No de meddig? Gondoljuk végig, hogyan lehet vonzóvá tenni az ilyen munkakört, hogyan lehet megtartani a dolgozót egy monoton, klasszikusan robotmunkán? Hát úgy, hogy ne robotoljon, hanem örömmel nézze azokat a kobotokat, amiket elláthat munkadarabokkal, hiszen ez a feladat közel sem annyira monoton, mozgalmasabb, változó figyelmet igényel.
Az ellenállás-hegesztési feladatok között különösen embert próbáló a kötőelemek hegesztése. A kötőelemek kézzel történő adagolása számos hibalehetőséget jelent, pl. nem jól helyeződik, fejjel lefelé áll, kimarad stb., ha gépi adagolót használunk, az gépi ütemet diktál a munkához és a gyorsabb egyszerűbb feladat monotonitása fokozottabb. Éppen ezért ilyen feladatot mutatunk kedvcsinálónak, íme:
Az a véleményünk, nem kérdés, hogy minél előbb át kell térni az ellenállás-hegesztőgépek automata kiszolgálására. Ez ugyanannyira magától értetődő, mint a naperőművek alkalmazása. A hasonlat azért különösen időszerű, mert az energiaárváltozás meggyorsította ezt. Ne várjuk meg, hogy a munkaerő árváltozása kényszerítse ki az automatizálást.
Reméljük véleményünk elég meggyőző az első lépések, próbálkozások megtételéhez és tegyük fel még egyszer a bevezető kérdést:
Hogy miért? – Mert nem éri meg együttműködésre embert alkalmazni!

A cikket írta: Tóth László
Műszaki és Alkalmazástechnikai Szakértő